Szüzességem elvesztése

Remélem, nem cillan fel az összes abberált szeme, hogy egy újjabb szaftos sztorit olvashat egy szerencsétlen kislányról és egy kéjenc pasiról... Szó se róla, érdekes élmény volt, de jelen esetben a szüzesség elvesztése csak az jelképezi, hogy megnyitottam életem első blogját. (Jó lenne, ha legközelebb is megtalálnám...)
Miért is fordultam ehhez az önkifejezési módhoz?
Mert beszélgethetek magammal. Olyan, intha a legjobb barátnőmet találtam volna meg... egy igazi lelki társat...
Vagy az a létbizonytalanság tör ki belőlem, amely múlt hét szerdája óta nyomaszt?
Pedig a szerdák általában nem okoznak efféle gondokat, csak átbillentik a hetet a jobbik felére.